Állóképesség fogalma

 Az állóképesség felosztása

• Hosszútávú állóképesség: 15-30 perc feletti erőkifejtés esetén, amikor sem az iram, sem az intenzitás nem csökken. Az energianyerési folyamat aerob jellegű, mely során nő a szív perctérfogata.
• Középtávú állóképesség: 2-9 perc közötti időtartam esetén beszélhetünk róla. Egyrészt aerob, másrészt anaerob jellegű folyamat. Minél nagyobb a mozgásintenzitás, annál nagyobb hányadban beszélhetünk anaerob energianyerési folyamatról.
• Rövidtávú állóképesség: 45 mp-2 perc között. Fontos, az energiaraktárak edzettsége, az oxigénhiányos energianyerés képessége, valamint az is, hogy az izmok magas tejsavtartalom mellett is képesek legyenek összehúzódni.
• Az erőállóképesség nagy ellenállás (birkózás, szertorna) mellett végzett, valamint középtávú- és hosszútávú állóképességi sportoknál kap szerepet. Az erőállóképességi edzések alatt speciális gyakorlatokkal kell növelni a szervezet fáradás elleni állóképességét.
• A gyorsasági állóképesség ellenállás a fáradás miatt bekövetkező sebességcsökkenéssel szemben. 

Az állóképességet meghatározó tényezők

• a raktározott energia mennyisége
• az anyagcsere minősége
• az oxigén hasznosítási képesség
• a máj és egyéb szervek raktározó és méregtelenítő képessége, endokrin rendszer működése
• a szervek, szervrendszerek koordinált működése, idegrendszeri szabályozása
• az izomrost szerkezetének morfológiai determináltsága, telepítése, a működő izmok mennyisége (ha több a lassú izom, akkor stabilabb az állóképesség)
• a mozgáskoordináció, technikai tudás színvonala (energiatakarékosabb, hatékonyabb mozdulatok)
• pszichés tulajdonságok (pl. fájdalomtűrés)
• az ellenállás nagysága
• pillanatnyi kondicionális állapot
• a végzett munka jellege

Az állóképességet fejlesztő edzések általános hatása

• az edzéssel érintett izmokban a lassú izomrostok aktiválódnak
• javul az (izom)sejtek metabolizmusa (oxigénhasznosítás, energiatermelő folyamatok, metabolit eltávolítás) teljesítménye
• javul az (izom)sejtek toxinokkal szembeni ellenállóképessége (magasabb metabolit szint mellett sem károsodik a működés)
• javul az izomzat vérellátása, rugalmasabbá válik az érfal, nő az össz ér-keresztmetszet (kapilláris proliferáció)
• a szív munkája gazdaságosabbá és hatékonyabbá válik (kevesebb pulzusszámmal is nagyobb vértérfogatot keringet)
• csökken a nyugalmi pulzusszám és a nyugalmi vérnyomás
• terhelésre a pulzusszám és vérnyomás emelkedés mérsékelt marad
• csökken a vér viszkozitás (kevésbé sűrű, így könnyebben áramlik az erekben-kapillárisokban)
• a vegetatív idegrendszer paraszimpatikus irányba áll be

A rendszeres, nagy intenzitással végzett állóképességi munka hatása

• nagyobb lesz a tüdő- és szívtérfogat, a szervek
• növekedik az összhemoglobin-mennyiség
• javul a perifériás oxigén-felhasználás
• nagyobb teljesítményűvé válnak a májfunkciók (energiatermelés, metabolit eltávolítás)
• megnagyobbodnak az endokrin mirigyek (mellékvesekéreg, hypophysis elülső lebenye, pajzsmirigy, hasnyálmirigy szigetei)
• nő az anyagcsereenzimek aktivitása